|
Orbán Béla:
Shabbat Besállách -Áthidalások nélküli szabadság- Elhangzott a SÓFÁR Jesua HaMassiah-ban hívő Közösség szombati alkalmán 2014. január 11. Tórai rész: 2.Mózes 13:17-17:16 Haftara: Birák 4:4-5:31
2Mózes 13:17-22: „És lőn, a mikor elbocsátá a Faraó a népet, nem vivé őket Isten a Filiszteusok földje felé, noha közel vala az; mert monda az Isten: Netalán mást gondol a nép, ha harczot lát, és visszatér Égyiptomba. Kerülő úton vezeté azért Isten a népet, a veres tenger pusztájának útján; és fölfegyverkezve jövének ki Izráel fiai Égyiptom földéről. És Mózes elvivé magával a József tetemeit is, mert megesketvén megeskette vala Izráel fiait, mondván: Meglátogatván meglátogat titeket az Isten, akkor az én tetemeimet felvigyétek innen magatokkal. És elindulának Szukhótból és táborba szállának Ethámban, a puszta szélén. Az Úr pedig megy vala előttök nappal felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek. Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.”
2Mózes 14:13-15: „Mózes pedig monda a népnek: Ne féljetek, megálljatok! és nézzétek az Úr szabadítását, a melyet ma cselekszik veletek; mert a mely Égyiptombelieket ma láttok, azokat soha többé nem látjátok. Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek. És monda az Úr Mózesnek: Mit kiáltasz hozzám? Szólj Izráel fiainak, hogy induljanak el.”
Bírák 4:4-9: „Ebben az időben Debora, a prófétanő, a Lappidoth felesége volt biró Izráelben. És ő a Debora-pálmája alatt lakott Ráma és Béthel között, az Efraim hegyén, és ide jöttek fel hozzá az Izráel fiai törvényre. És elkülde és hivatá Bárákot, az Abinoám fiát, Kedes-Nafthaliból, és monda néki: Avagy nem parancsolta-é meg az Úr, Izráelnek Istene: Menj és vonulj fel a Thábor hegyére, és végy magadhoz tízezer embert a Nafthali és a Zebulon fiai közül? És te ellened kihozom a Kison patakjához Siserát, Jábin hadvezérét, az ő szekereit és seregét, és kezedbe adom őt. És monda néki Bárák: Ha velem jösz, elmegyek; de ha nem jösz el velem, én sem megyek. Ki felele: Elmenvén elmegyek te veled, csakhogy nem a tied lesz a dicsőség az útban, a melyre mégy, mert asszony kezébe adja az Úr Siserát. És felkele Debora, és elméne Bárákkal Kedes felé.” A sereg, ami összejött, megveri Siserát, és valóban beteljesedett Isten ígérete. A heti szakasz és a prófétai rész összekapcsolódása, hogy Mózes is elmond egy győzelmi éneket (2Mózes 15.fejezet „Erősségem az Úr és énekem, szabadítómmá lőn nekem; ez az én Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom. Vitéz harczos az Úr; az ő neve Jehova. A Faraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harczosai belefúltak a veres tengerbe. Elborították őket a hullámok, kő módjára merültek a mélységbe. Jobbod, Uram, erő által dicsőül, jobbod, Uram, ellenséget összetör...”) és Debóra is énekel egy dícsőítő éneket, áldásokkal teli dícséretet mert Isten győzelemre vitte őket (Bírák 5.fejezet)
Attól függetlenül, hogy most két éneklő történethez érkeztünk, én nem fogok énekelni, nekem egészen más gondolataim vannak, s hiszem, hogy Istennek is ehhez hasonló gondolatai vannak: Akkor énekelj, akkor dicsőítsél és szóljál, ha megtörtént valami! Te is odaállhatsz Mózes és Debora mellé, hogy énekelj, „ez történt az életemben”, de ezt csak akkor tedd, ha az valóban megtörtént! Számomra e történet aktualitása az, hogy mi történik a kivonulás előtti időben, és hogy lehet az, hogy Isten nő kezébe adja a győzelmet (ahogy ez kitűnik Debóra történetéből). Pátriárkális rendben a nő a maga helyén lévén nem lehetett katona, nem lehetett férfiak vezetője – Isten törvényével ellenesnek tűnik ez a történet! Eszembe jut Debóra története kapcsán, hogy néhány évvel ezelőtt elég mélyen foglalkoztatott ez a történet, mert Afrikában egy püspöknőt kellett felkennem (akit Debórának kellett neveznem), mert senki sem merte elvállalni ezt a tisztet. Ennek a püspökasszonynak két-három tucat gyülekezete volt – akár az egész magyar kereszténység elfért volna a fél zsebébe – és senki nem vállalta azt, hogy egy nő püspök legyen, azaz felekezeteknek, apostoloknak és egyéb szolgálóknak a főnöke (használjuk ezt a szót). Az ő felkenése egy ötmilliós város központjában nagyon sok ember előtt és sok gyülekezet képviselője előtt történt, és ott helyben, már saját maga kente föl az evangelistáit, apostolait, szolgálatra hatalmazta fel őket abban az értelemben, ahogy ez Afrikában, illetve nagyon sok más nemzetiségű kereszténynek a gyakorlatában van. Ez a püspökasszony, aki gyülekezet vezető volt, abba a szituációba keveredett, hogy nincs más...azért mert abban az országban, ahol többször is voltam, ott mátriárkális rend van, ahol a család és a gyerek a fontos, s a férfi az másodosztályú, szükséges kellék a házasságban. Férjnek is kell, de igazából azt a tisztet nem tölti be, mint amit az isteni akaratban pátriárkális rendnek hívunk. Nincsenek férfiak! Áldott és szeretett eszközök, csak nincsenek a helyükön! Elnőisedett az a társadalom ahol élnek, s ebben a mátriárkális rendben nem volt, aki Isten Igéjét hirdesse a népnek, nagyobb átütése volt egy nő szolgálatának, mint egy férfiének. Elég nagy kihívás volt, de úgy gondolom, hogy mégis jól cselekedtem, hogy akkor azt a néhány ezer kilómétert átrepülve, elvállaltam ezt a feladatot, mert ott és akkor szükség volt arra a nőre. Azért, mert a férfiak nincsenek a helyükön évszázadok óta, mert nem tudják merre, s ennek a nőnek akkor nagyobb lehetősége volt Isten Igéjét tolmácsolni. Ez a nő elfogadott egy férfit, egy pátriárkális rendet, és engem, mint egy pátriárkális rendben levő férfit elfogadott felügyeletnek, s így indíthattem el a szolgálatára. Nem vesszük észre, hogy sokszor, akár itt Magyarországon is, nincsenek férfiak?! Istennél a törvény felülírása következik be, az élet törvénye többet jelent. Az, hogy menjen tovább Isten akarata, az fontosabb, mint hogy eltűntek a férfiak. Attól még, hogy azok a férfiak, mint Jezabel férjek, Acháb királyok, csak nünükék és nőiesen nem fogadnak szót, nem állnak ki a harcmezőre, attól még lesz harc és győzelem! – Ez tanulság a férfiaknak is! – Ha Isten mondott valamit, akkor mondott valamit! Ha benne vagy, ha nem, akkor is meg fog történni!
Amikor a Bírák könyvéből elővettem ezt a történetet, van benne egy számomra kellemetlen mondat, ami megviselt: Bírák 4:14 „És monda Debora Báráknak: Kelj fel, mert ez a nap az, a melyen kezedbe adja az Úr Siserát! hisz maga az Úr vezet téged! És alájöve Bárák a Thábor hegyéről, és a tízezer ember ő utána.” Sok éven át nem tetszett az, hogy Magyarországon működnek Ez az a nap felvonulások és egyéb fesztivál jellegű dolgok. Sokszor figyelmetlenségből kimondtam, hogy „azért én nem igazán örülök ennek a rendezvénynek, aminek az a neve, hogy Ez az a nap. Hiszen Isten idejében ez az a nap annyit jelent, hogy itt az ítélet ideje, s én nem szívesen mondanám ki, hogy ez az a nap, még a magam tekintetében sem, hanem inkább azt mondom, hogy Uram, legyen az a nap, amelyiket Te akarod és én legyek kész arra a napra. Én nem lengedeznék ezzel, hogy Ez az a nap, ez az a nap...” – nem tetszett ez a kijelentés, s abban a véleményben voltam, hogy nem tudják, hogy mit kérnek. Most, hogy olvasom Debora történetét ahol megszólal Debora, hogy „ez az a nap, amit az Úr rendelt” egy kicsit elgondolkodtam: Ez az a nap, amikor egy nő kezébe adta a hatalmat! 1998.-ban találkoztam egy Amerikából jött emberrel, aki zsidó misszióból, a zsidó fesztiválon a sportcsarnokban megprófétálja, hogy „Ez az a nap, most fogjátok elkezdeni a 24 órás dicsőítést, most jött el az ideje a folyamatos imaharcoknak, most jött el az ideje, hogy győzni fogtok” – ezek a próféciák a katolikus karizmatikusok honlapjain olvashatók. Elnőisítik egy próféciával, megtörtént a magyar karizmatikusság ökumenikus találkozása, zsidó fesztivállal kezdődően. „Ez az a nap” erről szólt! Nem azt mondtam, hogy holnaptól elnőiesedünk, mert ez az a nap jelszava egy másik, ma nem élő nő hatalmára vezeti rá a magyar kereszténységet, s ez nem komplikált, mert ugyanúgy, mint Bárák, vagy Acháb, nincsenek a helyükön a férfiak! És kell egy nap, hogy „ez az a nap” és a kezedbe adta... De kinek? Melyik nőnek? Ideje lenne, hogy a férfiak a helyükre álljanak az elhívásukban és a küldetésükben! Ez a magyar karizmatikusság ökumenikus kezdete és elnőiesedése, mert valaki egy nőnek átadta a hatalmat!
Hogy zajlott a kivonulás Egyiptom földjéről? És most mi van? Az elég gyér bibliai tudásomat átlapoztam, s rádöbbentem, hogy a Bibliában ha vízről és folyókról beszél, akkor egy valami hiányzik, soha nincs szó benne hidakról! Nincs a Níluson, a Jordánon és sehol sincs szó hídról! Mi meg mit csinálunk? Hidakat építünk! Valahogy kicsit másképp csináljuk a mi kivonulásainkat, mint ahogy ezt Isten számunkra elrendelte. Kijöttél a világból és ott a híd, amelyen vissza lehet csurogni! Kijössz egy családból, de visszajársz, kijöttél indokoltan egy gyülekezetből és visszajársz, kijössz a hitetlenek közül és visszajársz... a hídjaink a kettősségeinkről szólnak, mert a kivonulásunk során, biztos ami biztos, megépítettük és meghagytuk a hidakat! Meg kellene tanulni, hogy amikor változások vannak az életünkben, kijövünk abból a helyzetből, ahonnan kikönyörögtük magunkat – hiszen a könyörgésünkre, amelyek elhallatszottak Istenhez, arra volt az a válasza, hogy „kihozlak onnan”–, az nem azt jelenti, hogy át akarja hidalni a problémáidat, a konfliktusaidat. A megoldás az az elválasztás: Isten elválasztotta az egeket, a vizeket, kettéválasztotta a folyókat – s ez számunkra is érvényes, az elválasztás a végleges elszakadást jelenti! Isten ma is ugyanúgy szól, mint annak idején: „Indulj el hitben!” A kivonulás története is bizonyságként van előttünk: Isten mondja, hogy mikor, hova. Az idő Istene fogja mondani számunkra, hogy „Indulj!” Az életünk egyik legnagyobb problémája, hogy hidakat építünk, nekiállunk szervezkedni, kecske és káposzta játékot játszani, szeretem is meg nem is Egyiptomot... s a házasságban, a családban, hidakat képezünk egymás között ahelyett, hogy együtt mennénk, ahelyett, hogy elválnánk (nem a házasságtól, hanem a kapcsolatainkban). Mikor romboljuk le végre a hidainkat, amelyek rosszak mindenre!? Hol vannak a határőrök pl. a szlovák-magyar határon, akik megvámolnak és megmondják, hogy „ez ide nem jöhet be!”? Hol vannak az életünkben azok a szűrők, amelyek elválasztanak bennünket a világtól? Természetesen hozhatunk bizonyos dolgokat a világból, hiszen a szlovák knédlit Komáromban is ismerik, így a világnak is vannak átvehető dolgai, miképpen a világ is átveszi erkölcstan szintjén mindazt, ami Istentől származik. Vannak határ-esetek, de Istennél nincsenek hidak, nincsen tolerancia, csak befejezett dolgok vannak! Amikor Isten azt mondja, hogy „menj át a vízen”, s ha te valóben mellette döntve elindulsz, akkor Ő megy előtted és Ő megy mögötted! Előtted a jövő, mögötted a lezárt múlt, neked csak egy hitben való mai járásod van! Ott a tenger mélyén kell átmenned a két vízoszlop között, amelyek bármelyik pillanatban összecsaphatnak a fejed fölött! De a te ígéreted az az, hogy ott van Ő is veled: „Az Úr hadakozik teérettetek, ti pedig veszteg legyetek!” – Nem a te dolgod, amiben részt veszel! Az, ami a közeljövőben fog történni, az nem az én ügyem, de benne kell lennem. Ott kell lennem a tenger alján a víz elválasztásának a közepén. Előttem és mögöttem Ő van, s nekem nem az a lényeg, hogy azt nézzem, hogy milyen magas a víz, hány tonna és hogy nyomna össze. Ő, az aki ezt elrendelte elvégzi, s nekem ebben nincs semmi hadakozásom. Értsük már meg végre, hogy megszűntek a hadakozások! A Sátán szándékai a mai napig ugyanaz, s ugyanúgy, mint amikor a fáraó elbocsájtotta Izráel népét, azt mondja, hogy „ezek úgyis előbb vagy utóbb visszatérnek Egyiptomba!”, s ezt egy kicsit rosszul számolta a fáraó.
Isten látja a te gondolatodat, de látja a fáraó gondolatát is, aki ugyanezt gondolta. „El fognak fáradni, hisz arra nincs élet, nincsenek meg az élethez szükséges feltételek, s ott a tenger, biztosan vissza fognak fordulni! Elengedtem őket és lekaszálom őket, úgy ahogy vannak.” Két külön gondolat, és a harmadik gondolat a mienk, mert nem lehet az én gondolataimnak, a belső vágyaimnak és kísértéseimnek igent mondani, annak hogy „nehéz és ismeretlen út van előttem”, és a fáraónak sem lehet azt mondania, hogy „úgyis visszafordul”, nem kárhoztathat a fáraó, hogy „úgyis bűnös leszel holnap”, „úgyis ugyanazt fogod csinálni”, mert Isten előtted és mögötted megy, nappal felhőoszlopként, éjszaka tűzoszlopként! A te biztonságod ott található a tenger fenekén, s onnan megint a hited az, ami téged továbbvisz, s az erősít téged amikor kilépsz a vízből, hogy láthatod Isten valóságát, láthatod, hogy csapnak össze a hullámok a fáraó serege felett, miközben te szabad vagy! Ez a bizonyság elég kell, hogy legyen, mert az ígéreted az, hogy meg fogod látni az Ő szabadítását! S ez nem tág teret jelent, hanem szellemben, fizikailag, lelkileg érezhető szabadságot. Az ígéret valós lesz! Minekután természetesen jönnek az emberi kétségek és gondolatok, de ha nem is elég számunkra, mint bizonyság, az Úr szabadítása, értsük meg, hogy „Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek!” Nem a mi dolgunk igazságtételt tenni a világban! Nem a mi dolgunk harcolni azon szellemiségek ellen, amelyek Krisztus Teste ellen mennek! Ez felsőbb hatalmak harca, ahol neked csak a parancsokat kell teljesíteni és nem arra várni, hogy mi lesz, mert ma is elhangzik, hogy „Indulj el! Van dolgod, van ígéreted, van lábad, van a kezedben dárda is!” Az a nép, amely generációkon keresztül nem tanult meg harcolni, sose volt katona, az most nagy fegyverrel és hatalommal vonul ki Egyiptomból. Isten sorra adja a csodákat az életünkben. Sorra jönnek a győzelmek és a győzelmekhez szükséges eszközök, mégis olykor telve vagyunk félelemmel. Ne építsünk hidat, nem lehet hidat építeni! Ha elbocsájtott a fáraó, akkor nincs visszaút! Ha úgy döntöttél, hogy átmész a Jordánon, akkor nincs visszaút! Ha úgy döntöttél, hogy átkelsz a Jábbok-révénél, akkor nincs visszaút! Ha átkeltél a világi életedből az átadott életed által Krisztus országába, Krisztus uralma alá, akkor onnan nincs visszaút!
Valamikor ifjú koromban szótár segítségével lefordítottam egy éneket, ami azóta is énekelnek itt-ott-amott, hogy „Előttem a kereszt, nincs visszaút!”. Ezt valamikor nagy lelkesen énekeltem, s a hitem is diktálta azt, hogy kimondjam énekelve is, hogy „nincs visszaút!”. Valóban úgy benne van a szívünkben ez a tényszerűség, hogy énekelni is tudjuk, hogy „nincs visszaút!”, hogy a kereszt után tovább kell menni és nincs visszaút, mert aki túlmegy a kereszten, akinek az élete megváltott, annak már nincs visszaút! A keresztig eljutni Isten kegyelme és szeretete, hogy nincs visszaút, mert Ő kényszerít bennünket szeretetében, hittel, a fáraóinkkal, a vályogkészítéssel. Ő az, aki késztet, de még szabad vagy. De a kereszt után –ha te őszintén átadtad az életedet– nincs visszaút, nincs híd! Emlékezhetsz arra, hogy mi volt, mint ahogy a zsidó nép is minden nap emlékszik a kivonulásra, de nem Egyiptomra emlékszik, nem önmagára vagy Mózesre, hanem Istenre, aki őt kihozta Egyiptomból! Ha lenne visszaút, akkor Mózeshez mennél, Egyiptomhoz mennél, a fáraót emlegetnéd, meg a saját nagy hadicselekedeteit és okosságaidat emlegetnéd. Van jövő, mert Ő megy előttem, de a múltamat mögöttem lezárta. A vízzel nemcsak a múltat zárta le, hanem az utolérhetőség lehetőségét is. Ha nem értjük meg, hogy nincs visszaút, akkor vissza fogunk szivárogni, s a fáraó utol fog érni! Nem lehet a tenger mélyén toporzékolni és nem lehet a tenger fölé hidat építeni, hogy megtértem, újjászülettem aztán meg visszamegyek! Nem lehet látszatmegtérésekkel áthidalni az életemet, s azt megpróbálni átvinni így a másik oldalra. A folyón, a tengeren átkelve csak új következik be. Van-e új az életünkben? Ha állandóan visszatekintgetünk, ha állandóan visszacsalogatnak, akkor nagy bajok lesznek! Csábítgatnak, hogy „gyere haza kisfiam!”, „gyere haza kislányom!” Örülj, ha otthagyhatod a családi házat és egy új életet élhetsz! De legyen egy zárás is, mert nincs visszaút, nincs anyukához, a nagymama vagy az anyós uralma alá visszamenet, mert a házasságod, és az azon belüli családodé egy másik ígéret! De ez igaz egy közösségre is, egy vallásos közösségbe nincs visszaút, hiszen te imádkoztál, hogy „Uram, adjál enni!”, „Uram, ez így nem jó!” – megszűnt a visszaút, Isten meghúzta mögötted a határt!
Isten mindenkinek külön szól: „Mit tétovázol? Indulj már!” – oly férfias ez a mondat, amit kevés férfitől lehet hallani, de nőtől még kevesebbszer „Ne téblábolj! Mire vársz? Indulj már!” (Az előző hetiszakasz is így hangzott: „Gyere, mert Én már ott vagyok!”) Itt viszont úgy hangzik el, hogy „Indulj már! Hát így le fogsz maradni és nem leszel részes Isten győzelmeiben, ami ráadásul éretted folyik!”. „Én teszem, de neked is tenni kell!” Sokszor hívők tömkelegét becsapja a Sátán, hogy „majd az Úr!” Nem! Én megcselekedtem, ott vagyok előtted, melletted, fölötted, mögötted. Győztem, megígértem. Mire vársz? Az a gond, hogy még nem látod? Akkor nincs hited, mert a hit a reménylett dolgok valósága” Majd meg fogod látni! Bennünk van az a hellenisztikus gondolkodás, hogy „hiszem ha látom”, „megyek ha látom”. Dehogyis! Indulj el hitben és majd meg fogod látni, mert Ő megígérte! Az ígéret nem fogja beelőzni a te első lépésedet! Neked kell hitben lépni, neked kell Isten vezetése és Krisztus parancsnoksága alatt menni! Nem várakozásra teremtett Isten bennünket, az Ő időrendjében egy folyamatosság van. Ő meghallotta az imát, azt előkészítette, lerendezte a fáraót és Egyiptomot, elrendezte az utadat és elmondta, hogy hova mész. Minden rendezett! Ismerem-e, elfogadom-e és engedelmes vagyok-e? Attól még, hogy te nem mész, lesz aki megy, ha te nem fogadsz szót Istennek, aki akar valamit cselekedni veled, akkor más fog menni! Az Ő terve mindenképpen be fog következni! Ha úgy döntöttél, hogy Isten népéhez tartozol, akkor nem lehet kérdéses mindez, csak abban az esetben, ha nem tudod azt, hogy Isten mit tervezett az Ő népével. Tudod-e, hogy mit tervezett Isten az Ő népével, mert abban te is benne vagy! Annak idején Egyiptomba se kellett a névsorolvasás, nem kellett a kivonuláshoz összekiabálni az embereket – együtt volt a nép! Együtt vagyunk? Nem itt, hanem összességében Krisztus Testében, mert hamar el fog hangzani, hogy indulni kell, már a fáraó idejét éljük, az egyiptomi rabság végefelé tartunk, mert érezzük, hogy mindez nem jó, tudjuk hogy indulni kellene! Hadd erősítsen meg bennünket az, hogy Isten mindezt már elintézte. Olyannyira végigjárta Ő ezt az utat és előkészítette, hogy ezt el is mondta neked! Egészen a mennyországig minden lépését ismerheted ennek az útnak! Azt nem tudod, hogy hogy fogsz menni, hiszen Isten a választott népnek se mondta meg, hogy merre, mert tudta a gyengeségeit, azt, hogy miben sérthető, kísérthető.
Tudod-e, hogy a te életed útjának mi a célja? Kérd már el! Indulj már el! Mire vársz? Mindig várok és rinyálok, miközben keresem a visszautat, hogy hol van az áthidaló megoldás... Istennél nincsenek hidak, át kell menned azokon a folyókon, amiket eléd tett! Isten mindig elválasztja a jót a rossztól, a szentet a nem szenttől. Az a tűz, ami előtted megy az elválasztó, a feletted levő köd az elrejtő, de mindezekben ott van Isten hatalma, nem tud elérni az ellenfél, de ebben a sötét világban a tűzoszlop tisztít! Nem akárhol mész, hanem egy végigégetett úton – tisztaság van – Isten bennünket szentségben akar járatni. A szentség az nem kitalált dogmák kötege, hanem ahol Ő ment már, azon kell végigmennünk. S láthatod azt is, hogy hol ment a mi Urunk – azon végig kell menned, egészen a keresztig és azon túl a feltámadásig, a menyországig! Előtted járt és megszentelt út van! Miért félsz? Ez az egyetlen út az életre! Hátul a fáraó van, az a jószívű fáraó, aki elengedett és alig várja, hogy visszafordulj, hogy jót nevetve azt mondja, hogy „Na visszajöttél, ide a világba!”. Lelepleződik az, hogy kiben hittem és előbb-utóbb kiderül ha önmagamban hittem, féltem a világtól de nem adtam át az életemet, s csődöt kell jelentenem. A csőd mindig akkor következik be, amikor felmegyünk a hídra. Ha valami visszaáll az életünkben, abból hatalmas kalamajkák keletkeznek. Amikor a hidakat használjuk a múltba, emberek felé, ott újra fel fog éledni a múlt és újra az emberi hatalmak működni fognak! A múlt nem engedi a jövőt, az anyós nem engedi a családodat működni, tönkreteszi az ígéreteidet! Vedd észre, hogy akik visszaráncigálnak téged a múltba, azok a jövődet teszik tönkre, s Isten akaratát zúzzák szét! Szabad akaratod van elvágni a hidat, meg se építeni a hidat! Abban a békében, ahogy az egyiptomiak elbocsájtották a választott népet, el kell válni a világi kapcsolataidtól, mert neked más utad van. Ez nem harag és nem háború, hanem az ígéreteidbe való belépés állapota! A jövőd nagy veszélyben van, ha visszahívnak a hídon – s ezt használja a Sátán, s ha a nehézségekben nincs hited, azonnal jönnek a jóakarók, hogy „gyere vissza és jobb lesz!”. Képesek szülők önös, fáraói szándékkal válásokat előidézni, családokat szétverni, hogy ne legyenek meg az ígéretek. De akár egy egyház is meg tudja ezt csinálni, hogy valaki ne menjen a szolgálatába (arra a helyre, ahol Isten akarja látni) és visszahozza a hídon, mert anyagilag, sikerben, egzisztenciálisan ott kifizetődőbb. Hitetlenek vagyunk és ő megkínál, hogy „gyere vissza!”, „itt jó pap leszel”, „kapsz egy pozíciót”...
Romboljuk le a hidakat! Mi építettük azokat! Életveszélyes állapotokat tudunk előidézni a hidainkkal a szolgálatunkra, az életünkre nézve! Ha nem ismered Isten szerinti utadnak a végcélját, nem látod Isten ígéretét és akaratát, akkor nagyon sebezhető vagy a régi szerelmek, barátok, testvérek, családok visszacsalásaival. Zárjuk le a múltat és menjünk a jövő felé, de ahogy elérkezünk az ígéretünk következő szakaszához, felejtsük el, hogy mi volt tegnap. Isten az összeillő részeket is nagyon sokszor levágja. Kellett lenned Egyiptomban, kellett lenned a tenger mélyén, de a legfontosabb a Kánaán (a te ígéreted), a többit felejtsd el, de arra viszont emlékezz, hogy ki az, aki téged kihozott Egyiptomból, aki száraz lábbal vezetett át a tenger mélyén, aki mögötted-előtted volt és vigyázta a te lépteidet, aki ígéretet adott és bevitt az ígéreted helyére. Őt soha ne felejtsd el, Ő az aki örök és folyamatos! Akkor kapsz örök életet, ha Ő, aki mindezeken áthozott, valóság az életedben. Ha valóban elszakított mindentől, akkor lehetsz a hitedben még erősebb és akkor töltheted be az elrendelt helyeden azt a szolgálatot, amit Ő adott. Mindaz, ami nem Istentől való vagy legfeljebb csak része az életednek, az nem fontos, az a fontos, aki azokat az életedben megcselekedte! Ne sajnálkozz Egyiptomon! Megvan az oka, hogy miért voltál ott és miért jöttél onnan ki, mindebből azt tartsd meg, hogy amikor a nép imádkozott, akkor azt Isten meghallgatta. Nem kell sztorikat gyártani a vályogról, rémregényeket írni a fogságról (ami igazából nem is fogság volt, mert nagyon jól érezte ott magát sok zsidó, akik megszokták a világi életet). Nagyon sokan nem akartak onnan kijönni, de mégis Isten úgy rendelte, hogy mindenkinek ki kell onnan jönni: egy új fáraó lett és menni kell – új idők vannak és menni kell! Kész vagyok-e erre vagy megpróbálok hidakat építeni, hogy vissza tudjak menni, ha mindez nem jön be? Isten tervében nem lehet mérlegelni, hogy bejön-e vagy sem, ezt a hitetlen énem teszi, azt számítva, hogy neki ez megéri-e vagy sem! Istennel nem lehet üzletelni! Ha Isten akaratát elfogadod, az neked áldás, ha nem, akkor meg nagy veszélyben vagy.
Mire vársz? Ez az a nap! Nincs visszaút, innen egy teljesen új kezdődik! De ezt csinálja a Sátán is: mindent elvagdos, hogy nehogy benne legyél a folyamatosságban, azt elvágja, s te mész az ismeretlenben! Isten nem az ismeretlenbe visz, hanem megígérte Kánaánt, az örök életet! Isten biztos támpontot, biztos győzelmet ígért és nem „majd meglátjuk” állapotokat! Aki ebben nem bizonyos, az képes megépíteni a hidat, hogy visszamehessen, vagy át se ment a Jordánon, a tenger mélyén, csak visszafele tekintgetve pucolt és ennek az elgyengülésnek a következményeképpen belefut a fáraó seregének a karmaiba, ami nem biztos hogy megöli, de egyiptomit csinál belőle! Akkor a fáraó serege megölte volna a zsidó népet, ma a Sátán nem akar megölni, hanem át akar igazoltatni (mint egyik focicsapatból a másikba) hogy „erre mentél, jó hogy visszajöttél, mától nekem fogsz szolgálni!”. Nem veszed észre, hogy ugyanúgy gyúrod a vályogtéglákat, mint annak idején gyúrták azokat? Lehet, hogy most a vályog helyett az aranyat gyúrod, de a rabságba visszamentél! Az idő mindig konkrét, elhatározott és befejezett döntéshez vezet. Amit egyszer Isten megígért és befejeződött, onnan nem tér vissza soha semmi, csak előre halad az, ahogy a mi életünknek is kell, hogy haladjon! Nincs visszaút!
HONLAPJAINKON TALÁLHATÓ VALAMENNYI ÍRÁS SZABADON LETÖLTHETŐ ÉS KINYOMTATHATÓ, MAJD MINDEN FORMÁBAN TOVÁBBÍTHATÓ AZ ADATVÉDELMI ELŐÍRÁSOKNAK MEGFELELŐEN. |